Mit jelent a kánon? A válasz tudományterülettől függ: a teológia szerint a kánon a szent könyvek összessége, a zenetudomány többszólamú, szigorú rendben énekelt zeneművet ért alatta, a képzőművészetben pedig azon törvényekre használják, amelyek megszabják a formák egymáshoz viszonyított harmonikus arányát. Az irodalomtudomány a bizonyos szempontból meghatározónak ítélt, újabb és újabb értelmezésre ösztönző szövegeket tekinti egy kánon tagjainak. Az irodalmi kánon, kánonok folyamatosan vita tárgyát képezik, annak ellenére, hogy az eltelt időnek köszönhetően a kora újkori szövegek helye kevésbé tűnhet bizonytalannak. A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya (MTA Kiváló Kutatóhely), a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium, valamint az MTA BTK Lendület – Humanista Kánonok és Identitások Kutatócsoport szervezésében megvalósuló konferenciánk a szövegek kanonizációjának folyamatát – elsősorban az olvasás, az értelmezés és az újraértelmezés módszertani kérdéseit – kívánja a középpontba állítani.
Témajavaslatok
Az olvasás, az értelmezés és újraértelmezés fogalmait a lehető legtágabban határozzuk meg, hogy a tanácskozáson szóba kerülhessenek olyan kérdések, mint a kánonok alakulása és alakítása, továbbá a szövegek olvasata, ezek módszertani kihívásai. Örömmel fogadunk olyan előadásokat, amelyek a klasszikus kora újkori fogalmára reflektálnak: mit értettek klasszikus szöveg alatt a kora újkorban, mit takar a humanisták kánonja? Milyen előzményei detektálhatók a középkorban, hogyan kapcsolódik egymáshoz a két korszak kánonja? Szívesen várunk esettanulmányokat, amelyek filológiai kérdésekkel, szövegkiadásokkal, fordításokkal foglalkoznak. Hasonlóan ide tartozónak gondoljuk azokat az előadásokat, amelyek a kanonizáció folyamatát kép és szöveg interakciójában, egymást erősítő hatásában, művészet- és irodalomtörténeti szempontok együttes figyelembevételével gondolják el. Továbbá szeretnénk figyelmet fordítani a modern olvasatok alakulásának kérdéskörére: a neolatin szövegek interpretációját elméleti szempontból tárgyaló, illetve a digitális bölcsészet alkalmazására, alkalmazhatóságára koncentráló előadásokkal. Nem utolsósorban az utóbbi évek kutatási trendjeivel összhangban várunk a neolatin és a neohellén, valamint a vernakuláris szövegek egymáshoz való viszonyát tematizáló absztraktokat.
A konferencia szervezőinek célkitűzése, hogy az előadások szisztematikusan reflektáljanak azokra a tényezőkre, amelyek a kanonizáció folyamatát meghatározzák. Ezek a tényezők a kora újkorban elsősorban az iskolai és egyetemi oktatáshoz, a felekezeti különbségekhez és konfliktusokhoz, az összetett nyelvi meghatározottsághoz, a formálódó (bár a modern nemzettudat kritériumait még el nem érő) nemzeti identitáshoz, illetve a médiatörténeti adottságokhoz kapcsolódnak, különös tekintettel a nyomtatott és a kéziratos források terjedésére és arra, hogy a különböző médiumok milyen hatást gyakoroltak a kanonizációs folyamatokra. Ennek megfelelően a konferencia leendő előadóihoz az a kérésünk, hogy miközben a kanonizáció kérdéseit a fenti, sokféle témának és megközelítésnek teret adó hívószavak mentén vizsgálják, előadásukban ne mulasszanak el a meghatározó művelődéstörténeti kontextusok kérdéskörére reflektálni.
Absztraktok leadása
A 20 perces előadások 150-200 szavas absztraktját 2025. március 10-ig várjuk a következő címre:
A konferencia munkanyelve angol, de szívesen fogadunk olasz illetve német nyelvű előadásokat is. Kérjük azokat az előadókat, akik olasz vagy német nyelvű előadást terveznek, hogy amennyiben lehetséges, készítsenek egy rövid angol összefoglalót.
A szervezőbizottság fenntartja a jogot, hogy válogasson a tervek közül, az előadások elfogadásáról 2025. április 10-ig értesíti a jelentkezőket.
